szelíd idő van, nincs csípős hideg. kellemetlenségek felhője nem igézi meg a mi balázsunkat, s erre a semleges időjárásra rá is aluszik egyet. minek sertepetéljen a szobájában egy pohár itóka társaságában, ha fel nem szabadul attól? helyette az ágy karjaiba vonja, s elárasztja ama puha melegséggel, mellyel soha életében nem volt fekvése. ő még szűz, és ez születése óta nem változott. tehát pihen.
szilveszter van, és sok pia fetreng az asztalon azért könyörögve, hogy valaki vegye már fel őket. balázs meg az asztal elé mered, és kezébe veszi az egyiket. többé már nem lesz meredt. fokozatosan a fejébe szállnak az italban kolbászoló boldogsághormonok. egyre inkább bódultabbá teszik az elébb még józan balázst, s a nagy boldogság után a tömény többlet miatt egyenest rátolul a pesszimizmus. síri hangulat születik a sok jóból. s rá is gyün az eső... sírj, csak sírj, míg lelked földje száraz.
zita, miért csináltad ezt velem? a semmit? kedves, bájos lényeg odaillant, mert egyszer megmakacsoltad magad, pedig mennyire hozzámnőttél. kezdetben te telepedtél rám, én meg hagytam magam, s most te ejted az én szívem rabságba. nem érted? régen gyászollak, de nem öltöztem soha feketébe. örökké csak lelkemben gyászoltalak, s most a részegedés felszínre hozza az ott lappangott dühömet, haragomat, fájdalmamat, mindemet. végre, kinyíltam. ebben a barom évben beteljesítettem az önmegvalósulásom csak azért, mert pár pohár ital kecsegtette magát nekem, miközben fel voltak háborodva az érintetlenségük miatt. engem megérintett ez az egész, mert nekem is fáj az érintetlenség, s probléma, hogy érintetlen vagyok tetőled, mert lelked nem érintettem meg. hiába találkoztunk, elmúlt már a megigézettség. talán részedről sose volt....
még fejében sokáig ficánkoltak az ehhez hasonló monológok, s egyszerre csak álmában is álomba került. ott most zita várta esküvői ruhában, s már csak az ő igenjére ácsingózott az egész közönség, mely azért gyűlt össze, hogy szenzációt kapjanak. a pap vastag szemöldökét meg sem rebbentve ránézett a mi lovagunkra.
-akarod-e-é ezt a zitát feleségül?-de aztán az a szemöldök megrándult. tudnunk illik, hogy ez a pap már beleszokott a ceremóniázásba, s teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy azért jönnek a párok hozzá, hogy igent mondjanak, így elég unott volt neki ama nagy nap, mely másoknak a világ közepe is lehetett tán. de most egyszerre izgalomba jött ő is. szerette ezt az érzést-mert soha életében nem tapasztalta-ezért hát nem is csitította a kedves meggondolatlanunkat.
balázsnak túlságosan hirtelen jött a kérdés, s elkezdett volna kérdezőtisztet játszani. de zita ő maga is susmogva rákezdte némítgatni balázst, s próbálta úgy beállítani a dolgot, mintha merő véletlenségből tette volna fel kedves leendő párja a kérdéseket, nem pedig mert nem elég biztos az igenjében. vagy mintha azon kérdések nem is az esküvővel kapcsolatosak volnának.
és a jámbor papunk mind kajánabbá vált, zita idegesebbé. a harci hév benne volt mindenkiben, mert összeszorított foggal, akár ölni készen is drukkolt a közönség balázsnak, hogy igent mondjon már, és fejezze be a kis előjátékot. de nem így történt. így hát ezen a szinten ő meg nem házasult vala.
később visszakerült oda, hol ő maga sírt, szinte könyörgött azért a megváltásért, melyet csak a hölgyemény tudott neki okozni. az itallal játszadozott, de már nem voltak benne kérdések. visszagondolt az eseményre, s egyöntetűen sírt, magát balféknek nevezte, hogy: akkor és ott nem volt elég talpraesett.
az ital heves kortyolgatása felébredése után is folytatódott. eközben az ott illetékes közönséget nézte, hogy vajon kinek a szeme ígérkezik az ő részegedését alaposan megfigyelni, s azt vizsgálta közben, hogy: mennyire kiabálhatja el magát. merő fájdalmak szöknének ki a csendes szívből. könnyeket okádna az, ha tudni sírni az italtól, de bármilyen önsajnálatot is hajt végre magán, ráeszmél, hogy: ha sírna is, belül még mindig sírni akarna. tehát ezért könnyeket nem ejtve nézett a pohárba, és az ital szaga felserkentette őt, mind mohóbban ivott aznap, s gyorsan dobálta volna gondolatait el. de a nagy megszabadulás be nem következett. az üres pohár alján lappangott zita.
legvégül felébredt, és máig is azt hiszi, hogy: csak a pohár alján létezett zita, s hogy életében már nem.