kati, neked írok most, mert ez ám nagy cselekedet. végre, én is igyekszem a rokoni szálat mélyebbre fűzni. eddig csak élőben volt közünk egymáshoz, mostmár neten is ki bírunk egymás felé bontakozni. én a felszínes netkapcsolattal mélyítem kapcsolatunk. primitív tevékenység.
egy kicsit fel szeretnélek hangolni: tegnap írtam egy öt nyelven beszélő emberrel, aki vajon melyik nyelvet nem sajátította el? sejtésed igaznak bizonyult, és valóban a német nyelvnek nem volt szakértője. remélem, hogy egód csúcsosodott.
mostanában sem jellemző rám a túlzott vidámság, mert amikor már kiforrna az a hűdeboldog énem, és kitörne kacajgásban, akkor valaki mindig szíven szúr, hogy elfojtsa nevetőgörcsöm. azért akadnak önfeledt pillanatok is, melyekbe nem szokik bezavarni a sors karmos keze: nemrég az osztályban briginek az egyik kérdésére feleltem valami vicceset, és elkezdtem rajta magam nevetni, végül mindenki nevetett. talán a tanárnak volt egy kicsit feszesebb az arcizma a kelleténél, de az ilyen elő-előfordul. majd erre a cselekedetre másnap hűdeszorgalmas takarításom közepette, mikor eljutottam a táblaletörölgetésig észrevettem, hogy a táblán az a felirat állt, hogy: "rohadt matek", és egyéb gátlástalan megjegyzések a szegény tantárgyra vonatkozólag, hát cseppet sem törődve a táblának a tisztára tételével én kicsit korrigáltam a rút megjegyzésen: "szeretem a matek órát", "bárcsak mindig matek óra lenne.", és egy szív alakú kontúrt rajzoltam a kijelentések köré. hát másnap mit lám.... külön volt letörölve ez a rész.... a kimosatlan szivacs erős nyomokat hagyott a tábla felületén. elértem hát, amit akartam. célom megvalósult. ugye, hogy milyen nagy céljaim vannak? azért a munkámat elég pocsékul végzem, nem igaz?
méghogy a férfiak nem tudnak beszélni?! zweistein ha nem is zwei de egy óra hosszáig megcsillantotta előttem hangi adottságát. még énekelt is a telefonba egyébként. hogy kibírtam-e? élek még, annyi biztos.
sógornőék különösen felfigyelnek rám, hogy vajon kikkel kommunikálok neten.... próbáltam leplezni írásba foglalt gondolataimat és a címzett nevét, de pont akkor jutott érvényre az az állítás, hogy: "a szó elszáll, az írás megmarad", s így sikertelenségem okán máris volt nekik kivel cukkolniuk. szerencsére a beszélgetésünk tartalmát el bírtam rejteni előlük, de a nevet nem. b. istvánné lettem kábé az ő szemükben. tündi külön ki is kötötte kegyemnek, hogy feltétlen hívjam meg az esküvőmre, vagy ha nem hívom meg, ő hivatlanul is be fog állítani. hatásos fenyegetés, mert akkor már jobb meghívni, ha mindenképpen egy végeredményre számíthatok. áldásom adtam rá. nem is értem, hogy történhetett ez.
anus és társai nem aktívak. mind csak levélpazarlás, amit elvégeztem. félix a lehetnél van leragadva szerintem végleges döntésként. még jó, hogy játszik velem. biztos félt az unalomtól.
van egy kedves feladatom számodra, hogy véletlensül se gondolhasd azt, hogy: igyen írtam neked ilyen személyre szabott bejegyzést. próbára "kéne" tenni v. imrét, ehhez pedig segítséged szükségeltetik. kíváncsi vagyok felém irányuló hűségére, viselkedésére. egy csetszobában lesz a feladata engem megvédeni, erről tájékoztathatod. és intenzív védőként "kell" szerepelnie. én pedig olyan szemét leszek, hogy: olyan téren "kelljen" megvédenie engem, amilyen téren nem lesz igazam. invitáld egyszer egy időpontra fel hozzám őt.
a kutyák szeretnek engem, szeretnek megfélemlíteni. mint akik gazdátalanok, és gazdát akarnak kapni, úgy ugatnak rám, hogy meglássam: mennyire is jó őrzők. az utak háborítatlanságát védik. ugye jobban szercsyzném őket, ha nem én lennék a történetükben a háborító. valóságban olyankor mindig én vagyok a háborított. felháborított. s ez komolyan felháborító.
kati, a szóismétléseimért 1000 bocsánat. vagyis inkább csak egy, mert nem akarok 999 szóismétlést elkövetni.
ádám olyant írt nekem, hogy irigy vagyok az embereidre? na mit szól maga ehhez? az irigységem fejeződne ki utálatban? meg te olyat írsz neki, hogy kedvelem őt? csak tisztelem, de azt is részben. kati, jegyezd meg: nem vagyok te, hogy azon személybe zúgjak, akit tisztelek. már értem, hogy az idősebb korosztályt miért kedveled: mert minden felnőttet, jobban mondva: öreg embert tisztelni "köll".
volna még annyi mesélnivalóm... de mindig van nagyobb úr annál a cselekedetnél, amit nem szívesen viszek (továbbá) véghez. ilyenkor még azt is be lehetne nekem magyarázni, hogy: a lustaság az Úr. most úriasan lusta leszek. helló katty. :D